Legutóbbi bejegyzések

Négy éve a választások után azt írtam ezen a blogon, hogy Magyarországon a harmadik köztársaság volt a kizökkenés az alap állapotból, de ennek ellenére mindenkinek érdemes harcolni azért, hogy a komp ne kössön ki végleg a keleti parton. Hát úgy tűnik, hogy négy évvel később kikötöttünk a nyugati oldalon. Jó volt ma elsétálni a Parlament […]

Eltelt itt pár hét, ami egészen víziószerűen hihetetlen, hiszen papíron még a NER van, de közben, mint egy leprás a haldoklása közben, darabokra rohad szét az előző rendszer. Három nap múlva pedig hivatalosan is vége van.

Megérkeztek a három napos hétvégére a vendégek a Fehér Sas Panzióba. Nagyobb svédasztal, több foglalt asztal, szertelenkedő gyerekek között ettük a reggelit.bAlaposan bepakoltunk, hogy bírjuk jó darabig a gyaloglást. Szürke felhős idő volt, de jóval melegebb. Ahogy elindultunk a kiírtott fenyvesek, sarjerdők között előtűnt a napocska és kezdett vidám hangulatú lenni a táj. Én a […]

Rubovszky Rita oktatási miniszterként belebegtetése sokkal előbb hozta felszínre azt a problémahalmazt, amit előre lehetett látni, – és hozzám hasonló kasszandrisztikus személyek jeleztek is előre – a Tisza sikere egy nagyon heterogén szavazói bázison alapul: olyan soha nem lesz, hogy mindenki elégedett legyen. De próbáljuk meglátni ebben az esetben a jót. Bár nem tudjuk, hogy […]

Hétfő óta rengeteg téma van bennem, amiket meg akarok, meg kéne írni. Az egyik, amelyiket napok óta forgatok magamban egy kis gondolatmenet a szabad sajtóról. Írtam itt a választás előtt, egy másik világban, annak a végén, ugye, atyaúristen még csak öt napja… Oké, kezdem elölről. Szóval arról írtam, „itt, mindennek a végén„, hogy kik a […]

Miután a Tisza megkezdte a NER működésének további felhasználását és úgy döntött, hogy a cél szentesíti az eszközt, tehát minden jogállamisági aggályt félre lehet tenni a nagyobb jóért ki is jelölték az első célpontot, a Sulyok izé… Tamást (nem, most már nem nézem meg, mert ennyit sem érdemel). De most ne azon vekengjünk, hogy jó […]

Tudom, hogy éppen az a nagy sláger, hogy temessünk árkokat, pátyolgassuk a gyászban vergődő Fideszes lelkeket. Na, de héhó! Mi a faszért tennénk ezt? Nem kell rugdosni őket, nyilván, hiszen ember embernek ne legyen farkasa, de azért az nagyon rossz iránynak tűnik, hogy keblünkre ölelünk mindenkit. De akár csak annyi is, hogy asszisztálunk a kimosakodásukhoz. […]

Holnap elmegyünk szavazni végre és vége lesz ennek a hónapok óta tartó kínlódásnak, hogy vége van-e a NER-nek vagy nincs. Megtudjuk, hogy akkor most már örökké ilyen ország lesz ez, vagy van esély visszakanyarodni az európai álom felé. Nem véletlenül írtam, hogy visszakanyarodni és nem visszatérni. Oda, ahol ez az egész elromlott, 16 évvel ezelőttre […]

Ezen a napon

Nincs borítókép

Sokféleképpen elképzeltem a negyvenedik szülinapomat, de az valahogy mindig azzal indult, hogy jó lenne mindenkit összerántani az elmúlt 4 évtizedből és bulizni egyet. Hát ehhez képest ma még a szüleimmel is csak telefonon tudok kapcsolatot tartani, köszönhetően ennek az idióta koronavírusnak. Azért jól indult a nap, a sógornőm minden felületen, ahol csak elér szülinapi köszöntéseket […]
39

Vasárnap volt a 39. szülinapom. Ez olyan pont elsikkadós szám, a 40 már kopogtat, el is mondják az emberek, hogy jövőre majd ünneplünk ám, nagy kanál, ilyesmi. Idén még béke van.
Nincs borítókép

Kipróbáltam a YouTube prémiumot és jó. Az elmúlt években azért kerültem el a videómegosztót, mert kibaszottul idegesítettek a reklámok. Most meg nyugi van. Sőt, be tudtam pakolni a családi csoportba és így már a gyerekeknek se ugranak fel a legújabb csöcsvillantós Marvel filmek bemutatói a királylány legó megmentésének kalandjai közben. #tisztahaszon

Nahát, megint eltelt egy év. Pár év múlva ezt már ijedtebb felhanggal fogom mondani. Mondjuk azért már idén is elgondolkodtam azon, hogy "alszunk kettőt-hármat", aztán nem harminc, hanem negyven.

Harminchat évesnek lenni jó és fárasztó dolog. Na, úgy tűnik újra lepörgött egy év, de milyen év! Az elmúlt években arról írtam a blogomban minden születésnapomon, hogy alapvetően nyugodt, rendezett és kiszámítható életet élek és ez milyen jó. Amikor 34 voltam akkor nagyon elégedett voltam magammal, úgy éreztem pont jól vagyok. Tavaly már kicsit éreztem […]