WoW Classic (Era)

Most, hogy holnap kijön újra a World of Warcraft első kiegészítője, idejét érzem, hogy megírjam azt a kis blogbejegyzést, amit már majd két éve tervezgetek. Helyette inkább játszottam, mert az izgalmasabb volt. Akinek az előző mondat első fele értelmezhetetlen volt az vagy kattintson el vagy összefoglalom itt a következő bekezdésben az alapokat.

A WoW olyan régi játék, hogy én még bőven a huszas éveimben jártam, amikor megjelent. Az indulás után pár héttel leptem meg magamat a szülinapomra egy előfizetéssel, gondoltam belenézek aztán annyi. Kis megszakítással azóta is játszom, pedig nemrég ünnepeltem a 41. szülinapomat. A WoW időről időre új kiegészítőket kap, nő a világ, új küldetések és ellenfelek jönnek, a szokásos. Most már az eredeti játék a sokadik, talán a nyolcadik kiegészítőnél tart, de ezt már nem tudom követni, ugyanis egy ideje azt nem játszom. Tudniillik az eredeti WoW, az első 6-7 évben egy világjó játék volt. Pont kellően nehéz, de még nem szivatós csak küzdelmes. Elkerülte azt a hibát, hogy attól mert régen jáétszol valamivel túl “tápos” leszel és terminátorként söpörsz végig bárhol. A WoWban hiába grindeltél napokat, hiába szerezted be a legjobb geart és hiába voltál nagyon ügyes és tapasztalt pár ellenfél, egy elrontott képesség használat vagy bármi kis malőr az életedbe került. Persze ezt egyre jobban butították lefelé és a negyedik kiegészítő már olyan ékegyszerű lett, hogy ott is hagytam a játékot. Igaz akkor született a lányom is, így még könnyebb volt visszavonulni. Így volt ez 2019-ig, amikor a kiadó, a Blizzard úgy döntött, hogy elég a hozzám hasonló ex-játékosok nyavajgásából, ha tényleg azt a szar grafikájú, elcseszetten nehéz játékot akarják játszani, hát tessék. Kiadták újra a legeleső verziót. Ez lett a WoW Classic. És basszus, bejött nekik, ugyanis tényleg sokan voltunk akik szerettük volna játszani. Most, lassan két év után kiadják az új kiegészítőt, de ügyesek, mert ezúttal megtartják az eredetit is. Ha jól számolom holnaptól három különböző fázisú WoW fut egyszerre!

Két éve nagyjából ugyanúgy gondolkoztam, mint tizenvalahány évvel ezelőtt: befizetek egy hónapot aztán meglátjuk. Akkor már nyolc éve nem nagyon tudtam igazán semmivel játszani, mert a WoW után bármilyen más játék agyhalottnak tűnt. Így aztán eufórikus hangulatban csobbantam bele a megszokott és oly régóta hiányolt Játékba.

Természetesen az első karakterem újra egy ember warlock lett, a régi játékostársakkal kinéztünk egy szervert, ők alapítottak egy guildet és be is hívtak oda. És pont úgy jártam, mint anno, azt a szervert egy-két hét játék után ott is hagytam. Mert valahogy nem voltam otthon rajta. Így aztán új helyen, a Dreadmist szerveren kezdtem újra és helyből minden jó volt.

Warlockot és paladint indítottam útnak elsőre, mert emlékeztem, hogy ezek ingyen kapják az első lovukat, pedig az nagy érvágás. A feleségemmel meg nekiláttunk egy warrior/mage párosnak. Sok minden más lett az évek folyamán, hiábva volt a játék ugyanaz. Anno elképzelhetetlen volt, hogy más is tankoljon, mint egy warrior. A druidák, sámánok és paladinok gyógyítók voltak, semmi másra nem használták őket. Az is elképzelhetetlen volt, hogy egy warrior nem deep protection talentezéssel, karddal és pajzzsal menjen harcba. Most meg? Mindenki két fegyvert lóbálva, baltás gyilkosként aprított. És nem azért, mert átírták a játékot, hanem mert a játékosok ráéreztek oilyan játékmechanikákra, átléptek olyan tabukat az elmúlt 15 évben, amit akkor, kezdőként nem mertek.

És az a régi játék hirtelen egy nagyon más hangulatot kapott ettől. Leszállt a nosztalgiavasútról és önmaga jogán lett valami egészen más. A játékon belüli társadalmi kasztok (már a játékosok köztire gondolok) anno azon múlt,m hogy ki mennyi időt tud beletenni a játékba, hogy mennyire van jó guildje. Most ez is megváltozott, én az időm jelentős részét egy olyan guild tagjaként töltöttem, amit én alapítottam és a feleségem meg a saját karaktereink voltak csak benne. És mégis el tudtam járni raidelni, mert minden este indultak pug raidek, amikre akár előre is jelentkezhettél. Most, a játék végére 3 hatvanos karakterem van, a warlock, a paladin és a warrior, mindegyik jó gearben, nem a legjobban, mert annyi időt nem öltem bele, de abban, amit szerettem volna nekik.

De ezek mellett volt, ami nem pozitív irányba mozdult el – már szerintem. Az első pár hónap után, ha te szerettél volna nem maximális szinten játszani akkor egy nagyon kihalt világban mászkáltál. A kis dungeonökbe csapatot szerezni lehetetlenség volt, de fizethettél valakinek, hogy 2-3 társaddal húőzzon végig rajta titeket. Ebből a boostból aztán komoly iparág fejlődött. Jómagam, lévén, hogy eléhg kiszámítottan volt csak aranyam, nem nagyon vettem igénybe ezt, inkább küldetésekkel haladtam előre. Ez a része nagyon hiányzott. A másik nagy változás a korábbihoz képest, hogy anno a közösségi életet mindenki fórumokon szervezte, most a discord lett a guildek és a pugok hazája. A kliensből tudtál csapatba jelentkezni, ami így sok év kihagyás után hatalmas technikai újításként tűnt fel nekem.

Megint találkoztam magyarokkal a játékban és elcsábítottak egy időre, hogy a lengyelekkel közös guildjükbe lépjek be. Úgy tűnik, ha nem vagy valami északi népség állampolgára, akkor ez a nemzeti alapon szerveződő guild élet nem müködik. Hamarosan elhagytam a guildet és visszavonultam a sajátomba.

Jó ideig a saját nosztalégiám rabja voltam. hatvanra felérve azt hittem végig kell járnom a gear szerzés keserű útját. A lockkal pvp irányba indultam el és amikor egy decens szettem lett elkezdtem a pugokba becsatlakozni. Ekkor jöttem rá, hogy mekkora marhaságot csináltam. A pugok ugyanis nem követeltek meg geart csak, hogy tud a dolgodat. ZG, majd AQ20 helyttesítették a korábbi dungeon tartalmat, hamar igen erős beugró felszerelést lehetett szerezni a komolyabb tartalomhoz.

Szóval a régi-új wow még mindig és már megint a világ legjobb játéka. Nagyban készülődöm az új kiegészítőre, most úgy döntöttem keresek guildet, hogy a tank paladinommal  mihamarabb eljuthassak Karazhan erődjébe és Hyjal csatájába, amiket imádtam anno.

Edge

Miután a céges munkakörnyezet erősen tagozódik befelé a Microsoft ökoszisztémába megléptem tegnap egy olyat, amin már régóta töprengtem és a munkára használt böngészőt függetlenítettem a priváttól. Otthonra marad a Chrome, a cégnél meg elkezdtem Edget használni.

Az első tapasztalat, hogy sokkal-sokkal kevesebb memóriát zabál meg. A gépem érezhetően felgyorsult.

Mivel egy újrafazonírozott Chrome, ha jobban megnézzük, a váltás nem volt nehéz, majdnem minden ugyanott van és ugyanúgy működik. Eddig még nem találtam olyan bugot, ami a Chrome irányába lökdösne vissza.