A BestByte szégyene

Rendeltem egy új telefont. Hongkongból. Megmutatom mi mindent tudok erről a rendelésről pár nappal később:

Gyakorlatilag mindent. Mikor vették át, mikor csomagolták, mikor postázták és, hogy előreláthatólag mikor veszem át. Nyugodt vagyok, egy hónap múlva örülni fogok.

Viszont a hétvégére szükségem lesz egy power bankre, így gondoltam rendelek egyet. Akciós volt a BestBytenál, és mivel itt van tőlünk 2 sarokra gondoltam ezt nem lesz gond megkapni.

Ehhez képest jelenleg annyit tudok róla, hogy felvették a rendelésemet. És pont. Ja, meg hogy levonták a kártyámról a pénzt és a szállítási költséget.

A képen látható két tétel kattintható. A powerbank elvisz a webshop adatlapra, a fuvar költség meg sehova. És ennyi.

Úgy érzem ebből nem lesz holnap kora délutánra semmi. 🙁

Szól a podcast

Úgy tűnik a kipcsak vér mindent átdolgoz. A podcastek magyarhonban egészen rádióműsor hangulatúak. Talán azért, mert a független rádiózás visszaszorulásával a hiányt ezek a modern(ebb) névvel felcímkézett adások töltik be.

A közvetlen ismerősi körömből is van olyan ember, aki határozottan és kitartóan hárította magától az internetet. Bár az első rést a koronavírus ütötte a pajzson (így tudta a külföldi családtagjaival tartani a kapcsolatot), de egy ideje azon gondolkozik miként fogja megoldani, hogy interneten hallgassa a Klub rádiót, ha majd bezárják.

A legérdekesebb számomra ebben a sztoriban, hogy a rádió (főleg ez az ominózus csatorna) milyen fontos, mekkora elköteleződést vált ki. És persze itt is látszik, hogy a híres baloldali médiatúlsúly valójában mennyire nem igaz.

A podcastek viszont – az én véleményem szerint – többségében rosszak. Az egyik első amit hallgattam a Hihetetlen történelem volt. Bár a koncepció, a témák jók, de a kivitelezés teljesen élvezhetetlenné teszi az egészet. És ez igaz a specifikus-tematikus csatornáktól távolodva a “profi” újságok podcastjeire is. A HVG Fülke podcastjei olyan hangzásúak, mint amikor valaki lavórba pisil. A 24 különböző adásai szimplán szerkesztetlenek, szétfolynak és a riporterek nagy része vagy nyökög vagy nem bír rendesen kérdezni. A legjobb minőséget a 444 szállítja, ők felkészülnek és a technikai problémákat is egész rutinosan veszik (mondjuk UP a múltkor nagyon a távolból szólt).

A legrosszabb, hogy néha a podcastek inkább a reggeli rádióműsorokra hajaznak és egyszerű öncélú baromkodásknak tűnek. Pont olyan helykitöltő nullák csak sokkal rosszabb minőségben.

Gondolom idővel a média túlsúly végett állásukat vesztett rádiósok majd levitorláznak a netes adások stúdióiba, hiszen kereslet láthatólag van rájuk és akkor majd javul a technikai minőség. Az igazán szép az lenne, ha a szerkesztők is mennének velük és nem botcsinálta, újságíróból vagy bármi egyébből öt perc alatt rádióssá átvedlő alakok terveznék az adásokat.

Jó lenne.